"E várnak jelenleg csekély maradványa van, falrakat semmi, csak is az összeomlott falak behantolt gátonya észlelhető, mely körtve alakban vette körül a hegynek ily alaku fennlapját, kerekded vastagabb fele északnak, hegyes vége délnek van fordítva. Északi oldala lévén azon pont, mely a Dezsákhegyét a többi hegyekkel összekötő hegynyakon leginkább megközelíthető volt; ezen oldal megerődítésére is volt a legfőbb figyelem fordítva, azért itt hármas fal övezte azoknak megfelelő sánczokkal, midőn a függőleges hegyoromra fektetett s ekként természetileg is elég erős többi oldalok, csak is egy fallal voltak erőditve.
Az e falak által körített beltér csak is 220 lépés kerületü, s ekként Zetevára csekély terjedelmü sasfészek volt, mely csak erős fekvése által birt jelentőséggel. Egy bemélyülést a falak vonalán kivűl a vár kutjának tartanak, a közelében lévő terecskét vár kertjének nevezik, s az ott most is tenyésző vadtulipánok, rozsmarinok, egresfák arra látszanak mutatni, hogy e büszke sziklaszáli várt egykor nem csak szilaj harczosok, hanem a természetben gyönyörködő, a természet költészetét jelképező virágokat ápoló gyöngéd nők is lakták.
E feltevést igazoló következő regét mondott nékem el a vár-fok sziklajára ült vezetőm."
„Zete büszke ur volt, a pogány hitben megátalkodott, az ősők vallásához rendületlenül ragaszkodó hatalmas vezér, parancsnoka azon harcznokoknak, kik az itt alattunk elterülő Cselő völgyében feküdt fényes városban laktak. A büszke, rettegett vezér e magas hegyoromra épített magának bevehetetlen várat, ott ült aranytól ragyogó palotájában, tündér szépségü két leánya arany himet vart (arannyal himzett), mikor keresztény hitet felvett fia fehér táltos lovon jelent meg atyja előtt, s inté, hogy térjen át a keresztény hitre, mert ha nem, Isten büntetése fogja érni.
„Hadur az én védistenem s uj jövevény istened haragját kinevetem” – monda Zeta, de a káromló szóra a föld megrendült, a vár Zetával és leányaival együtt elsülyedt, mig istenben hivő fia minden bántódás nélkül ugratott le a várfokról, s ott egy alant lévő sziklában még most is mutatják a ló patkóinak bemélyült nyomait.
Zetének a várral együtt elsülyedt roppant kincsei voltak, s most minden 7-ik évben Szt.-György napkor megnyilnak a hegynek vasajtai.
Vagy száz éve lehet, hogy egy Botházi nevü furfangos ember be ment oda, hol roppant kincs halmazt látott, a kincs mellett pedig Zete két gyönyörü leányát, kik még mindig himzettek „Meddig vártok még ti itt hugocskáim?” kérdé tőlök. „Addig”, fellének ők, „mig a tehenek meleg tejet adnak, s mig az asszonyok kovásszal sütnek”. Megtöltvén pediglen kucsmáját arany és drága kövekkel, kijöve a kincses pinczéból, de a vas ajtó becsapódott utána s sarkát oda törte. Botházi azután mindig sánta volt, elátkozott pénzből került gazdagsága csakhamar elfogyott, s most cselédei (családja) szegénységben éldögélnek.”
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása